2009. szeptember 27-e volt a nagy nap. Ekkor sikerült időpontra megjelennünk az ügyvédnél, hogy a korábbi döntésünket papírra vessük, és megszülessen a GeriSoft Stúdió Kft.
Nem volt könnyű döntés, hiszen kellett hozzá pár dolog, amit összerakni mind anyagilag, mind lelkileg nem egyszerű. Mindenki erről álmodik, igen: egyszer majd lesz egy cégem, majd nagy vállalkozó leszek. Én kevésbé álmodtam róla. Legalábbis nem éreztem régen nagyobb esélyét mint egy lottó nyereménynek. Így nem is ez vezérelt életem folyamán, hogy “majd én megmutatom”.
Azt mindenki tudja, kell némi tőke. A cégformától függően kell ugye alaptőke, amit be kell tenni. Aztán kellhetnek eszközök, és kell egy valag pénz amiből az elején megélsz, amíg fel nem pörög az üzlet.
Aztán kell egy rakás elhivatottság, hogy élvezd amit csinálsz. Kell szaktudás, hogy kiemelkedj a tömegből, és kellenek biztos(nak tűnő) megrendelők is, akiknek el tudod adni majd magadat vagy a termékeidet.
Mindezt úgy kell kockára tenni, hogy senki nem garantálja, hogy menni fog. Hogy nem buksz el mindent fél év alatt. És azt sem, hogy…. Szóval semmit. Ez egy nagy játszma.
Kicsit jobban visszapörgetve az idő kerekét, az ötlet azért megszületett már 1999-ben. Ekkor lett elkészítve az első gerisoft@…….. emailcím. A …….. helyén az akkori szolgáltató állt. Nem írom ki, melyik.
Igen, nem elírás, ekkor sikerült lecserélni a korábbi AMD K5 procis számítógépemet egy K6-2+-ra, és volt modem, és volt hétvégi internet maraton 56kbs-el. És volt html írás ezerrel. Az akkori gép árakat le sem merem írni. Egy évi átlagfizetés nagyjából.
Így aztán jöttek az ingyenes tárhelyek. Ide került fel a saját első weboldalam is, ami szerencsére ma már nyomokban sem érhető el. Ellenben a legtöbb akkori partneremnek azóta is fejlesztem az akkori időkben elkezdett weblapját! Ezekre már akkor is kikerült a GeriSoft név.
(mindenki ezzel zaklat, mi a francért Geri az a Soft(ware). a kiválasztottak tudják, a többiek meg majd megtudják a 10. évfordulón! 🙂 )
Ekkor már éreztem, hogy ez az irány nagyon fekszik, volt kis extra bevétel, volt kis gép-tunningolás (Szegeden elsőként volt P4 processzorom, jöttek nézni az emberek, hogy hűűűű, tegnap kivettem az egyébként profi AMD 750MHz slotA procit, és most itt egy 1,5GHz P4 wow), és hát ment a webfejlesztés rendesen.
Megismerkedtem a PHP-vel, és benyomultam az Első PHP konferenciára is az 5k versenyre. Persze nem tudtam még ekkor, mi mindent lehet kihozni egy rendszerből, hát csak lestem, mennyivel profibb cuccokkal jöttek mások.
Párhuzamosan ezzel, szintén 1999-től kezdtem a csomagolástechnikába is beleásni magam. Szép keményen képeztem magam, szerencsére külföldre is eljuthattam tanulni, így 2003-ra már egy multinál találtam magam.
Itt is ugyanazt láttam magam előtt: itt van hova, van miért fejlődni. Keresett szakma, mindig van rá igény.
Ezt az akaratot, elszántságot láthatta bennem korábbi főnököm is, aki meghívott, vegyek részt egy új cég felépítésében (külföldi multi új magyar leányvállalata). Nulláról. Azóta is becsülettel termelő cég.
Rengeteget sikerült itt is tanuljak, de még mindig nem éreztem, hogy itt az idő, most kell vállalkozni. Valahogy mindig volt valami, amitől nem éreztem ezt biztosnak.
Még átnyargaltam egy magyar tulajdonú, kezdő, de fejlődő céghez, két multi-céges tapasztalat után lássuk, mit sikerül privát háttérrel összerakni.
Az igazi áttörést végül több esemény együtt hozta el, akkor jött el az, hogy lett annyi oszlopa a tevékenységnek, hogy külön külön is mindegyik ütőképes, és ha az egyik épp hullámvölgyben van (mert minden piacnak megvannak a maga uborkaszezonjai), akkor a másik lehet, épp erős időszakban lesz.
Ez az áttörés az emlegetett 2009 szeptembere volt. Ekkor kellett belássam azt, hogy nem lehet életünk végéig függni másoktól, mert a lojalitás egyoldalú dolog. Nem terhelhetem másokat a személyes “problémáimmal”, és a munka melletti másodállás is kezd kóros mértéket ölteni.
Így sikerült hogy alkalmazottból alvállalkozó lettem. És megszűnt a főállás/mellékállás kérdése.
És belevágtunk, “nulláról” mert ezt divatos mondani. Persze legtöbben amikor “nulláról”-t mondanak, akkor kiderül, hogy mögötte ott volt X Y Z és egy temérdek támogatás. Nyilván mi sem 0Ft-al vágtunk bele, mert az elképzelhetetlen, de minden ami benne van, az valahol becsülettel megkeresett pénzünk, munkánk, szakértelmünk. Nem hitel, nem pályázaton nyertük, nem lottón nyertük, és nem …..tuk.
Féltve őrizzük, és azon dolgoztunk, működjön jól a cég. Növekedjen, termeljük ki a fizetésünket, és egyéb kiadásainkat.
Volt év, mikor hárman dolgoztunk egyszerre (volt is gond bőven a melósokkal), azóta inkább kevesen, kisebb tempóval nyomjuk, de a minőség magasabb, mint valaha.
És ami legfontosabb: azt csinálom(csináljuk) amit szeretek(ünk), ami a hobbink is, és ez a legszebb az egészben. Ma már ezt tervezem a hátralévő időkre is. Nyomni tovább a programozást, fejleszteni a céget, tovább erősíteni a csomagolástechnikai ágazatot, és felhúzni a fejlesztőpedagógiai ágazatunkat is.
Emiatt küzdök a levelező főiskolai oktatással is (BGF-PSZK) , mert hiszem, hogy hasznára válik, ha az ember céget vezet, rendelkeznie kell komoly pénzügyi, vezetői, akár számviteli tudással is. Ha nem, pillanatok alatt megeszik a kiadások, vagy épp a NAV egy aprócska hiba miatt.
Nem szaporítom a szót, azt majd a tizedik évfordulón teszem meg. Mert el fog jönni az is! Az ötezredik napon pedig megígérem, egy ötezer szavas cikket fogok írni, csak hogy ne unatkozzon aki olvassa! 🙂
Köszönjük az összes partnerünknek a belénk fektetett bizalmat! Köszönjük, hogy egyre többen választják az egyedülálló szoftvereinket, és köszönjük, hogy minket választanak, ha csomagolástechnikai kérdésük támad.
Állunk szíves rendelkezésükre a jövőben is!
