A tipikus apróhirdetésre jelentkező ember kezd egy elég nagy lélekszámú csoportosulást alkotni. És emiatt egyre fárasztóbb hirdetni, mert előre unom, a sok idióta mit akar, hogy szeretne ingyen venni.
Az még hagyján, hogy hirdettem autót, lakást, ott már kezdtem megszokni a “mennyi a vége” és hasonló kérdéseket, de azok legalább eljöttek, nem engem fárasztanak, mint az aprósok.
Példa 1: hirdetek egy számítógépet. 2005-ös mac mini. 25.000Ft. Üzenet jön:
– Szia, megvan még? Érdekelne, és mennyi az alja?
– Hát, az alja gumírozott, amúgy megvan még
– Nem úgy értem, én ma megvenném, mennyit lehet alkudni?
– Kérlek, tegyél ajánlatot, mert magamtól nem alkudnék, de ha nem alkudsz, megkapnád az ajándék külső merevlemez házat is.
– Ok, de ha meg tudunk egyezni az árban akkor ma megvenném. Ja be tudod hozni a ……. helyre? (65km oda-vissza)
Persze drágám, alkudsz látatlanba, meg még vigyem is oda? Lofassst…
Példa 2: 2db puff. Egyedi kárpitosmunka, 10.000Ft
– Szia, érdekelne, 6.000Ft mehet?
– Annyiért nem, legyen 8.000Ft
– Az nekem benzinpénzzel együtt már sok.
(WTF???? Ha Zalaegerszegről jön, és 13.000Ft a benzin, még én adjak pénzt? vagy hogy gondolta, hogy a benzin árát lealkudja?)
– Ne haragudj, a benzinnel nem tudok mit kezdeni
– Nem baj, a …..-re be tudnád hozni, ha erre jársz?
(igaz ez nekem kiadás, de nem baj)
– Igen, ott mennyiért érdekelne
– Mondtam hogy 6.000Ft
(most erre mit mondjak, akkor alkuszik, benzinre se költ, én fizessek rá? anyuka jól van???)
Hát komolyan, inkább nem is hirdetek lassan semmit, mert még a végén nekem megtiszteltetés, ha valaki megveszi a cuccot 🙂
