Kicsit személyes, kicsit céges jellegű, de legalább hosszú poszt következik. Úgyis régen írtam már hasonlót, itt volt az ideje. Szóljon ez a poszt kicsit az önzetlen segítségnyújtásról, és annak örömeiről.
A címben említett frázist gondolom mindenki ismeri, nem kell magyarázni. Vonatkozásomban ez mindig megállja a helyét, hiszen egyrészt sosem felejtem el azokat, akik nekem segítenek, de azt sem, akik engem hátráltatnak. Általában a második van túlsúlyban, így a “nemzetközi megítélésem” talán nem a legjobb, de ezt csak azok gondolják így, akik hátráltatnak. Akik azonban valaha is valamiben segítettek, soha nem felejtem el nekik, és csak azt keresem, hol és hogyan tudom meghálálni. Neki, vagy a környezetének, attól függ, milyen jellegű volt eme segítség. És milyen furcsa, néha a legnagyobb segítséget teljesen idegen emberektől, nem várt helyről kapjuk.
Történetünk 2014 novemberében kezdődött, mikor szeretett feleségemről kiderült, súlyos beteg, és műteni kell. Azonnal… Sajnos ritka vércsoportja van, ezért 4 nappal a kiírt műtét előtt hívtak, hogy nem áll rendelkezésre vér, szervezzünk véradást, irányítottan, mivel elmaradhat a műtét. Ez volt csütörtökön, hétfőre volt kiírva befekvésre, kedd műtét. Nem kell ecseteljem, mit éreztem akkor, hogy oldjuk meg? Én akkor épp szintén betegség miatt rendszeresen gyógyszert szedek, rokonság idős, barátok munkatársak kevesen, akik tudnak is segíteni. De bizakodtam, és feldobtam FB-ra a kérést, aki tud, segítsen, biztos összejön, ha csak minden tizedik közeli ismerősöm elmegy, nyerünk. És vártunk. Persze én is elmentem véradásra, és jól is tettem, mert kiderült, ez a gyógyszer nem befolyásolja a vérplazmát. De ugye senki nem passzol vércsoportban, így majd be kell cserélje a vérellátó.
Teltek az órák, majd másnap jelentkezett egy számomra teljesen idegen hölgy, leinformálta a helyzetet, felhívta az orvosunkat, tényleg valós-e a hír (ugye FB-on símán lehet kamu bármi), és jelezte, nagyon megrázó a történet számára, és segítene. Ő a pécsi klinikákon dolgozik, és már elkezdte szervezni az összes munkatárs, osztályos ápoló, nővér, és ismerősei körében a véradást, és biztos meglesz a vér. Én meg csak néztem, biztos van ilyen, reméljük a legjobbakat. Ezzel telt a hétvége.
Hétfő reggel elvittem a fiamat az oviba, és épp tartottam hazafelé, hogy majd vigyem páromat a kórházba, ha minden ok, mikor hívott a főorvos a következő hírrel:
– Jó reggelt, Dr. ……… vagyok, csak azért telefonálok, mert egészen elképesztő és hihetetlen, és sosem láttunk még ilyet, de ma reggelig 618 egység vért adtak le irányítottan a felesége nevére. Ezt hogy csinálták? De nem is lényeg, jöjjenek, természetesen meglesz a műtét!
Én meg ott megálltam az út szélén a kocsival, és nem hittem el, hogy mi történhetett. Aztán leesett, kinek köszönhetjük ezt. Kb 40 egység megvolt, azon barátaim, akik visszajeleztek, most jöttek a véradásról, de a többi??? És inkább beteszem ide az akkori bejegyzések képeit tanulságképpen.
Igen, az ismeretlen jótevő (ok, azóta sokat beszélgettünk) volt a főszervező, aki ezt elérte, rajtunk kívül több tucat embernek segítettek ezzel. Fogalma sem volt kik vagyunk, csak a segítő szándék vezérelte. Én akkor megígértem neki, ha tudom, meghálálom, ha nem is közvetlen neki, de a pécsieknek, a klinikának, akárkinek, akinek ott tudok segíteni. És én az ilyet komolyan is szoktam gondolni. Ezzel teltek csendben az évek…
A hét elején elém került egy poszt a FB-on, elektromos autós csoportban, melyben a pécsi babamentő program vezetője írt, hogy sikerült szert tenniük egy elektromos autóra, amivel járnának a Pécs környéki településekre a babamentő program kapcsán segíteni, tanfolyamokat tartani, és hasonlókat, és korábban igért nekik valaki egy 3 fázisú töltőkábelt, de már nem találják a kapcsolatot, nem kapják meg. Én egyből jeleztem, hogy ha nem kerül elő, írjon, és megoldjuk a problémáját. Ugye forgalmazunk ilyen kábeleket, van is raktáron, és végre egy szintén pécsi, betegeken segítő alapítványnak meg tudom hálálni a korábbi segítséget. Közben jelentkezett egy fiatalember, a Modern Luxus Kft-től, és jelezte, szeretne beszállni, adjuk közösen a kábelt, természetesen így történt. Még aznap feladtuk a kábelt. Közben rákérdeztem, ismerik-e egymást a pécsi kolléganővel, és kiderült, igen, ismerik, így legalább tényleg jó körbe sikerült segíteni. Remélem, sokáig örömmel fogják használni az elektromos autót, ezzel minimalizálva a költségeket, és a kábellel a közterületi 22kW AC oszlopokról is gyorsan fognak tudni tölteni.
Mindig kiemelt szempont számomra, hogy segítsek a rászorulóknak, adománnyal, önkéntes munkával támogassak alapítványokat, a jó cél érdekében. Ezért kapott például ingyen beléptető rendszert a Suhanj fitness is, Magyarország első integratív edzőterme, nem kevés segítséget kaptak már gyermekotthonokban nevelkedő gyermekek is, mivel feleségem ott dolgozott, kapott egy rendszert a Down alapítvány is. Ezt az utat pedig nem is fogom soha elhagyni, mert ezek az ismeretlen segítségek rengeteg erőt adnak a folytatáshoz.
