(utálom, hogy mindig panaszkodok, de ha egyszer jön, akkor kiírom 
)
Előre sajnálom azt a szerencsétlent, akinél kiakadok, és kiosztom, de már rohadtul unom.
Áruljuk egy ideje a lakást, de az érdeklődők túlnyomó többsége a lentebb leírt iq-huszár csoportba tartozik.
Ma is hívott egy, idézek (ebből van heti egy)
– Jónapot, a lakáshirdetésre érdeklődök
– Tessék parancsolni, mit mesélhetek róla?
– Hol is van ez a lakás?
hol lenne b+, benne van a hirdetésben
– XY utca, ismeri a környéket?
– igen, ismerem, de melyik utca ez?
nem azt mondtad, ismered? gyökér
– Tudja, itt és itt van
– jaa, értem, és mekkora?
nem tudsz olvasni b+????
– 41nm, ahogy kiírtuk. + terasz+kertkapcsolat
– ahha, értem. És mennyi az ára?
az is ki van írva, te ………
– Xm Ft.
– És mennyi a vége?
– Pardon?
– Hát mennyire lehet alkudni?
x^2 Ft-ra! hülye kotsog
– Nem akarná megnézni esetleg??? és utána egyezkedhetünk
– Hát nekünk X-2m Ft-unk van.
és akkor mi a q…a a…dnak hívtál fel???
– Sajnos annyiért nem fog menni, de ha megnézi, és tesz egy elfogadható ajánlatot, tárgyalhatunk.
– Hát nekem ennyi van, akkor visszhall.
– Minden jót.
Komolyan, rohadtul fingja sincs, mire és miért alkuszik, de alkuszik.
Mellesleg olyan árakat adnak, amennyiért az egész városban nem kap lakást, de próbálkozik
UNOM!!!!!
Egyszer valamelyiknek a dőlt betűs gondolataimat is elfogom mondani face2face
