Nem értem, miért kell beleszólni a kutya/gyerek/akármi nevelésbe? Főleg a minden észt nélkülöző, logikátlan módon?
Régen megszokott volt, hogy beszóltak az embernek, ne ugasson már az a rohadt dög, mert unalmas, idegesítő.
Ma mi a divat? (divat, mert az összes szomszéd elkövette már, sőt, a szomszédok aktuális vendégei is!)
Kutya ugat a kertben, kimegyek, rászólok, erre felszólal a szomszéd:
– Minket nem zavar!!!
Én meg nézek rá: ki a f@szomat érdekli, téged nem zavar? ENGEM zavar! Én csendet szeretnék! Te akkor szólj, ha zavar, és nem szólok rá!
Vagy: csak mi hangoskodtunk, azért ugat! Vagy: csak a macskát ugatja! Vagy: csak azért ugat, mert….. (és tetszés szerinti indok)
ÉÉÉÉÉÉSSSSSS? Ki vagy te, az ügyvédje?
A kutya arra van, hogy csendben becserkéssze a betörőt, amennyi befér a hasába, egye meg, a többit ássa el későbbre. Nem ugatásra, hörgésre, és hisztire 🙂
De ugyanez a gyereknél, amikor percek óta üvöltözve rohangál a kertben és dobálja a Bucinak a labdát, rászólok, csendesebben, felnéz a nyugágyról a szomszéd: nem zavar, nyugodtan rohangálhat!
Gyerek diadalittasan rohanna tovább, mire rászólok, nem érdekel, halkabban csináld. Miért kell felülbírálni a másik döntéseit???
Vagy ez csak engem zavar?
