Rengetegen kérdezik tőlem is, hogy vajon mivel gyorsítsák a gépüket? Ha asztali számítógépük van, elég sok alternatíva van, de ha notebook vagy miniPC netán egy iMac vagy MacMini, akkor sajnos egy drive-al kell beérni, többnyire. Legtöbb laptopba, mint az asztali gépekbe is, lehet tenni két HDD-t, így a HDD+SSD combó megoldás lehet, de több sebből vérzik ez a megoldás is. Lássuk!
HDD: asztali kivitelben már 3TB, notebookban 1TB is elérhető, jellemzően 320-500GB van a notikban, MacMinikben, és asztali gépekben 1TB.
Pro: olcsó (20-30Ft/GB), sebesség könnyen növelhető egy 7200rpm-es 64MB cache-el szerelt példánnyal, vagy egy 10.000rpm-es példánnyal, RAID-be kötve drasztikusabban gyorsul
Kontra: kisebb nagyobb zaj, korlátozott sebesség, mely nem éri el a SATA átvitel korlátait
SSD: csak 2,5″-ban terjedt el napjainkig, jellemzően 64GB-500GB-ig kaphatóak, asztali gépbe szereléshez átalakító kell
Pro: irgalmatlanul gyorsak (az átviteli csatorna korlátait feszegetik! 450-550MB/s SATA6g esetén)
Kontra: olyan drága, amilyen gyors, 200-400Ft/GB(!!!), ha spórolásként kombináljuk HDD-vel, akkor néhány oprendszernél körülményes a használata, oda kell figyelni, mit hol tárolunk!
Ez alól egy kivétel van, az OSX FusionDrive megoldása, vagy Linux/Unix/OSX esetén külön meghajtóra csatolt Home mappa használata. Fusion Drive esetén a rendszer fűzi össze a két drive-ot.
Ha csak SSDt szeretnénk, akkor meg kell elégedjünk 160-320GB tárral, mert egy 500GB SSD ára akár a laptop árával is vetekedhet. Ha csak HDD, akkor a lassúsággal kell haverkodni. Ha mindkettőt választjuk, és az optikai meghajtó helyére tesszük a HDD-t, akkor garantált, hogy az egy éve nem használt DVD-nkre azonnal szükség lesz 🙂
Én mit szoktam javasolni? SSHD vagy HHD, ki hogy nevezi! Jelenleg a Seagate gyártja Moments XT néven ezeket, de itt is körültekintőnek kell lenni, mert van 1. és 2. generációs egység is, szerintem az első generációs jobb vétel!
A nyers adatlapok itt és itt érhetők el.
Miért javaslom az 1. generációt (igazából volt egy 0. generáció, ami csúfos bukás volt)?
1. gen.: 7200rpm, 500GB vagy 750GB, 32MB cache, és 4GB SLC SSD gyorstár, SATA2
2. gen.: 5400rpm, 500GB vagy 750GB vagy 1000GB, 64MB cache, és 8GB MLC SSD gyorstár, SATA3
Nos, szerény véleményem szerint a 7200rpm és a kisebb, de gyorsabb SLC gyorstár jobb vétellé teszi a régi driveot, mint az új társa, nem mellékes az ára sem. Ma kifutó a régi sorozat, 20.000Ft egy 500GB-os HHD, alig 15-20%-al drágább mint egy azonos HDD
A gyorsaság pedig szembeötlő! Saját tesztelésem és eredményeim következnek most, de közel azonos eredményeket értek el a Prohardver! teszten is. Alanyom a mid 2010-es MacBook Pro 7,1 modell volt (C2D 2,4GHz, 8GB ram, gyárilag 5400rpm Toshiba 250GB drive). Már eleve eléggé tele volt (15% szabad terület)
Az új HHD (SSHD) alany a Seagate Momentus XT fent említett példánya lett, 500GB, 7200rpm, 4GB SSD, 32MB cache. Beszerelés után úgy döntöttem, ha már migrálni kell, meg is veszem gyorsan a legfrissebb OSX-et, és feltelepítem, így máris meg lett gyötörve kicsit. A rendszer telepítése kb 30 perc volt, majd kérdésre, hogy a régi adataimat migrálom-e, igent nyomtam, így a régi HDD-ről egy USB fiók segítségével elkezdte a 200GB adatot migrálni. Ez kemény 1:40 perc volt, és belépve az új gépbe azonnal mindent ott találtam, ahol volt régen, csak új rendszerrel. Cool.
Lássuk a sebességet, nyersen, számokban. Ehhez készítettem egy grafikont hogy jól látszon (mérés Xbench HD teszt)
Mint látható, közel 2,5-3-szoros sebesség növekedést lehetett elérni ezzel a kis upgrade-el hirtelen. Használati érzésre ennél több is kijön, minden alkalmazás azonnal nyílik.
Rendszer boot idő teszt:
HDD: 1:11 a login képernyőig, és összesen 2:45 addig, míg az asztal bejelentkezés után kész, és a CPU terhelés és írás olvasás 10% alá esik, tehát kész
SSHD: 0:32 a login képernyőig, és összesen 1:37 az összes korábbi alkalmazás újranyitásáig, mail, safari, dropbox, skydrive, google drive, skype login, a nas-om felcsatolva, és készre állva.
Azt gondolom, megéri ezt a megoldást választani, megmarad az ODD is, nem kell vergődni, mit melyik meghajtón tárolok, és nem kell “fogyókúrára” fogni a gépünket sem.